Igor verses készlete

Jó napot kívánok, varázstempera vagyok.

És nem ismerek közületek minden alakot,

De elég ha ti megismertek,

Na mondom is, figyeljetek!

Olyan tempera vagyok, mint a valódi,

Nem kell a beszerzésemért kalózkodni.

Csak egyetlenegy varázslatom van,

Az, hogy festés közben kijavítalak.

És miattam nem visít a rajztanár,

Hogy már megint ilyen munkát beadtál.

Szóval ez volna a lényeg.

Remélem én is megismerhetlek téged.

A sarkon nyitottak egy Szépségszalont,

Mindenki, ki bement oda, megbolondult.

Ott hajserkentő spray-vel fújták le a hajat,

Mintha most ez lenne a DIVAT.

S bár van olyan ember,

Ki ha beteszi oda lábát,

Beül a székbe, aztán csúnya hajjal,

Sírva, sikítva hagyja el az utcát.

De már annyi embernek van ilyen haja.

Valamit tudhatnak talán?

Jól van hát, én is elmegyek oda...

Így jött a hosszú haj újra divatba.

Messze elment a híre a bűnözök között,

Hogy nyitottak egy tolvaj iskolát.

Hol a sok füzet helyett a tanuló

Csak bombákat hajigál.

Mindennap van vitaverseny

És kisbolt kifosztás.

Minden, minden, minden tolvaj

Ide íratja legkisebb fiát.

De a kis zsebmetszők élete

Nem ám csak vidámság,

meg kell tanulniuk csalni s lopni

s a pénzszámolás is kemény tudomány.

Ha ez a hírhedt iskola,

Hová a tolvajok gyermekei jártak,

Nem jutott volna rendőrkézre,

Akkor bizony a világnak lenne vége!

Egy patkánycsalád lakott

Az M7-es autópálya mellett.

S bár a forgalmas úton minden nap átkeltek,

Soh'sem halt meg senki, kivéve egyszer.

Egy hónapja történt talán,

Hogy a család átkelt az autópályán,

Bár minden autós figyelt és megállt,

sajnos egy részeg áthajtott a patkánypapán.

Jaj a mögötte menő patkányrokon

Elkezdett bőgni az aszfalton.

Gyorsan kiáltott hát társainak,

akik gyorsan oda patkányfutottak.

A betonon tanácskozott a család,

Mit tegyenek a tetemmel?

Tanácskoztak, tanácskoztak, tanácskoztak,

Míg jött egy részeg sofőr és mind elpatkoltak.

Ferencke a szomszédunkban lakott,

Sokszor otthagyott csapot-papot,

De álmát el sosem hagyta,

- Híres rock sztár leszek – bizonygatta.

Minden nap zengett az utca a hangjától,

A Bözsi néni szerint ezt tanulta a nagyapjától,

Aztán az apja meghívott egy zenekritikust,

Aki csak annyit nyögött ki, hogy basszus.

Vitte is a jó hírt a lemezfelvevőbe,

Be is hívták Ferenckét egy-kettőre.

Óh, Ferencke szedte is a lábát,

Le ne késse első munkáját.

Úgy rohant, hátra hagyva gondját-búját

Észre sem vette, hogy egy kátyú állja útját.

Megbotlott benne hát és fejre esett,

S mivel üres volt az utca, elvérzett.