2016. máj 25. 17:54
Nézlek Téged, ha fú a szél,
nézlek Téged, ha jő a nyár
Te bársonyos virágszál.
A szerelem sugarával nézlek,
Jobban, mint jó anyámat régen,
Úgy nézlek, mint egy virágzó rétet.
A szerelemnek legszebb hevét érzem szívemben
Nem gondolni Rád, már lehetetlen.
Mást nem tudok csinálni, csak nézlek tétlen.
Nem tudom, hogy te szeretsz-e engem, de én nagyon
Annyira szeretlek, amennyi matektankönyvemben a körök,
És teli torokból kiáltom:
A lány Örök!
2016. máj 23. 18:13
Érzéseimbe temetkezvén
Előjön bennem a múlt,
Az szörnyű múlt,
Mit a szél Arany János
Balladákba fújt.
Majd az első osztályra gondolok,
Én kis hülye,
Mit hittem akkor?
Azt, hogy nem lesznek barátaim.
Az ilyesmibe már belegondolni se akarok.
Majd eszembe jut, hogy
Ekkor az egész osztály ezt hitte.
Hogy nem tudtuk, hogy ez az egész lehetetlen?
Miért féltünk akkor ennyien?
Mert nem ismertünk senkit sem?
És most megint ilyen érzésem van,
Negyedikes vagyok és felvettek egy gimnáziumba.
Úgyhogy nem csak a tanáraimat,
Osztálytársaimat és barátaimat is elvesztem.
Hát mi lesz így velem?
2016. máj 10. 20:32
Ha egy éjszakára felvirrad a nap,
Ha egy percig úgy érzed meghalsz,
Ha állsz tétlenül a buszt várva,
Szeresd kiskomám édes hazádat!
Ha kínhalált halsz, vagy öngyilkos vagy,
Ha esetleg felakasztanak, vagy lepuffantanak,
Ha elkésel az iskolából és dühös vagy,
Szeresd kiskomám édes hazádat!
Ha címeres ökörnek lát mindenki,
Ha szégyenedben inkább elsüllyednél,
Védd a hazád édes fiam,
utolsó csöpp véredig, összes szusszodig, erődig!
Szeresd kiskomám édes hazádat!
Ha fú a szél és négy ember mendegél,
Ha süt a Nap, vagy ha sírban vagy,
Szeresd Őt minden nap!
2016. máj 08. 20:15
A tücskök zenéjét
Hallgatom naponta,
Legalább egyszer.
De ilyenkor mindig
Elönt a búslakodás.
Nem értem miért búsulok,
És azt sem értem mi vagyok,
Csak szállok az élet tengerén,
Mint egy törött kormányú bárka.
Így élek én.
Hosszú várakozás után
Most végre kijelenteném, kinyögném:
Az ember néha fáradt, gondterhelt.
De én mindig így érzem magam,
Ameddig élek én napjainkba,
S amikor fáradt testem
A koporsóba hull,
Nekem akkor minden szomorú.
2016. április 29. 20:59
Amikor kinézek az ablakon,
Látom őket,
Tombolnak mint egy sereg
A Győztes csata után,
De most nincs háború,
Vagy még is van?!
Hát persze, hogy van.
De most a saját
Országunk kormánya ellen.
Az ifjúság, pont mint '56-ban,
Várnak a szabad létre,
De most valaki lekiált a Parlamentből!
Csak ennyit mond:
Államcsőd!
Majd elszelel.
Sziasztok! Igor vagyok, egy 5. osztályos fiú, aki szeret írni. Azért szeretek verseket írni, mert mindig is nagy költő akartam lenni. Ha ezt a blogot olvassátok rengeteg verset és mesét ismerhettek meg.
