Ferencke a szomszédunkban lakott,
Sokszor otthagyott csapot-papot,
De álmát el sosem hagyta,
- Híres rock sztár leszek – bizonygatta.
Minden nap zengett az utca a hangjától,
A Bözsi néni szerint ezt tanulta a nagyapjától,
Aztán az apja meghívott egy zenekritikust,
Aki csak annyit nyögött ki, hogy basszus.
Vitte is a jó hírt a lemezfelvevőbe,
Be is hívták Ferenckét egy-kettőre.
Óh, Ferencke szedte is a lábát,
Le ne késse első munkáját.
Úgy rohant, hátra hagyva gondját-búját
Észre sem vette, hogy egy kátyú állja útját.
Megbotlott benne hát és fejre esett,
S mivel üres volt az utca, elvérzett.
