Igor verses készlete

II. Miklós cár lépked apró udvarán,
nincs ekkor még semmi furcsaság,
Örül s virul, boldogan él,
De jaj! Gyilkolásra éhes a nép!

S akkor a sarkon feltűnt,
Majd utána rögtön elsült,
Egy nagy, sötéten izzó puskavég,
Megszakítva Miklós cár életét.

Jaj, a palota felé halad,
Életben ott senki nem marad.
Sikítás hangzik, a palota ég,
Csak egy kisfiú él még.

Igornak hívták,
Testével védte a palotát,
Míg csak egy ólomgolyó,
nem okozta halálát.

Történt egyszer, nem is régen,
Egy nagy hintaszék közepében,
Túlontúl a vőlegényen,
Élt egy darázs, egy ló s egy varázsló.

A darázs, a ló, s a varázsló
Vett egy parázsló sírásót,
Ez a parázsló sírásó
Egy makákót kiásott.

A makákó futni kezdett,
Nád és bokor meg se rezzent,
Míg nem jött a varázsló
S varázsolt egy fáramászót.

Fáramászó? Atya ég.
Most már tényleg jön a vég!
Vagy mégsem?
Hát én ezt már meg nem nézem!

2017. február 18. van
Szalad az erdőből sok vadkan.
A vadász lassan körültekint,
Nem akarja zavarni e földtekét.

Bármerre ha boldogan elnéz,
Ez az erdő mindennel felér,
Csodálva nézi, miközben csendben forog,
Mintha magába szippantaná őt a falomb.

Viszont a vad sem engedi magát,
Jól megrázza súlyos, zsíros farát,
A puskás ettől szalonnát remél,
S ott már szinte sír a vér.

Kandisznók tömege csak bámul,
De a vadász semmit el nem árul,
Majd egyet felkap, s viszi, viszi
Finom ebédet süt belőle Piri.

- Anya! Miért megyünk a plázába?
- Neked ruhát venni kisfiam.
- Oh, ne, ne, ne, csak ezt ne!
Nekem rucit venni mért kell?!

De anya mégis, könyörtelenül
Betolt a nagy óriás ruhaboltba.
- Jaj anya! Menjünk ki!
Máskor nem tudjuk elintézni?

Nem kisfiam!- mondta
És engem egyre beljebb tuszkolt a boltba.
Mikor összeszedtük azt a csomó undi holmit
És fizettünk, a boltból gyorsan rohantam ki!

- Anya nézd ott egy cukrászda,
Kérlek menjünk be oda!
- Nem gyermekem! Az egészségtelen!
Anya te szívtelen!!!

- Nézd kisfiam ott a borbolt!
Maradj itt, beszaladok!
Itt az alkalom elfutok
És egy jót mozizok!

Anya viszont meglátta,
S mindjárt odakiáltotta:
Nem mész többet plázába,
Na gyere, inkább menjünk ki a vásárba!

Nem, azt nem akarom!
A vásár egy dögunalom!
Inkább megyek ruhát venni,
Minthogy innen a vásárba menjek ki!

Ó, anya mit főzöl?

Ki se látszik az egész a sok tejföltől!

Fúj de undorító! Vagyis mi ez?

Az egész túlságosan vizes.

Borzalmasan hányadék,

Ez az egész főzelék!

Nem kérem! Nem eszem meg!

Hogy ehetnek ilyet a felnőttek?!

Túl ragacsos, bűzbombás,

Szaga mint egy záptojás.

S mi ez a sok zöldség?

Bendőmben meg nem fér!

Inkább soh'sem nézem meg,

Hogy ebédre, vacsira mi lesz.

Csak amikor majd kihozzák,

az enyémet a plafonon láthatják.

Ha majd végre nagy leszek,

Én döntöm el mit eszek,

Sok sört fogok iszogatni,

S közben cukrot szopogatni.

Zabálni fogom a gyors kajákat,

S nem undi zöldségrudacskákat!

Amit akkor enni fogok,

Jó lesz,

Akárhány kilót is hízok!