2017. február 18. van
Szalad az erdőből sok vadkan.
A vadász lassan körültekint,
Nem akarja zavarni e földtekét.
Bármerre ha boldogan elnéz,
Ez az erdő mindennel felér,
Csodálva nézi, miközben csendben forog,
Mintha magába szippantaná őt a falomb.
Viszont a vad sem engedi magát,
Jól megrázza súlyos, zsíros farát,
A puskás ettől szalonnát remél,
S ott már szinte sír a vér.
Kandisznók tömege csak bámul,
De a vadász semmit el nem árul,
Majd egyet felkap, s viszi, viszi
Finom ebédet süt belőle Piri.
