2016. máj 25. 17:54
Nézlek Téged, ha fú a szél,
nézlek Téged, ha jő a nyár
Te bársonyos virágszál.
A szerelem sugarával nézlek,
Jobban, mint jó anyámat régen,
Úgy nézlek, mint egy virágzó rétet.
A szerelemnek legszebb hevét érzem szívemben
Nem gondolni Rád, már lehetetlen.
Mást nem tudok csinálni, csak nézlek tétlen.
Nem tudom, hogy te szeretsz-e engem, de én nagyon
Annyira szeretlek, amennyi matektankönyvemben a körök,
És teli torokból kiáltom:
A lány Örök!
2016. máj 23. 18:13
Érzéseimbe temetkezvén
Előjön bennem a múlt,
Az szörnyű múlt,
Mit a szél Arany János
Balladákba fújt.
Majd az első osztályra gondolok,
Én kis hülye,
Mit hittem akkor?
Azt, hogy nem lesznek barátaim.
Az ilyesmibe már belegondolni se akarok.
Majd eszembe jut, hogy
Ekkor az egész osztály ezt hitte.
Hogy nem tudtuk, hogy ez az egész lehetetlen?
Miért féltünk akkor ennyien?
Mert nem ismertünk senkit sem?
És most megint ilyen érzésem van,
Negyedikes vagyok és felvettek egy gimnáziumba.
Úgyhogy nem csak a tanáraimat,
Osztálytársaimat és barátaimat is elvesztem.
Hát mi lesz így velem?
Sziasztok! Igor vagyok, egy 5. osztályos fiú, aki szeret írni. Azért szeretek verseket írni, mert mindig is nagy költő akartam lenni. Ha ezt a blogot olvassátok rengeteg verset és mesét ismerhettek meg.
