Érzéseimbe temetkezvén
Előjön bennem a múlt,
Az szörnyű múlt,
Mit a szél Arany János
Balladákba fújt.
Majd az első osztályra gondolok,
Én kis hülye,
Mit hittem akkor?
Azt, hogy nem lesznek barátaim.
Az ilyesmibe már belegondolni se akarok.
Majd eszembe jut, hogy
Ekkor az egész osztály ezt hitte.
Hogy nem tudtuk, hogy ez az egész lehetetlen?
Miért féltünk akkor ennyien?
Mert nem ismertünk senkit sem?
És most megint ilyen érzésem van,
Negyedikes vagyok és felvettek egy gimnáziumba.
Úgyhogy nem csak a tanáraimat,
Osztálytársaimat és barátaimat is elvesztem.
Hát mi lesz így velem?
