Egy ligetben járok-kelek,
Élvezem a tájat,
Karomra bogárkák szállnak,
Gyönyörködöm a fákban.
Hosszú ideig elnézem őket,
Elhalkul a park,
Mintha minden állat,
Figyelne egy fára.
Aztán megint minden hangos,
Elfutnak mellettem a gyerekek,
Érzem kedvelik ezt a helyet,
Bár ki ne kedvelné, ki ne szeretné?
Miközben mélázgatok,
Hangos zajt hallok,
Egyszerre minden elhalkul,
S az összes kutyafül lelapul.
Mintha tudnák mi lesz,
S most a Liget összerezzen,
Az ágak közül kilép,
A gyilkos, a favágó, jaj nagy a veszély.
Nézem, hogy gyilkolja a fákat,
Könnyem ráhullik a ruhámra.
Miért kell ezt tenni? Miért?
Legszívesebben hazafutnék!
De csak állok, nézem a tönköt.
Ki rejtőzik a favágósisak mögött?
Ki tette ezt a szörnyű bűntettet?
Miért tette tönkre ezt a gyönyörű ligetet?
Ne vágjuk ki a fákat,
Mert nélkülük elpusztul a világ!
