3. ének:
Egy napon Dezső és a bárány,
Az erdőben vadásznak, gyönyörködnek a tájban,
Mennek, mennek, és egy tisztásra érnek.
A tisztás közepén egy medve állott.
Nagyobbat ember még nem látott.
Rájok nézett, s lelkükben nagy sötét lett.
Álltak bámulták a medvét,
Lelkükben a nagy sötéttel,
S nem látták, ahogy egy madár föllibben.
Majd megszólalá Dezső:
Az életnek kínja,
Ennek a lénynek biztos egy boszorkány az anyja.
Majd Dezső előveszé puskáját,
S hirtelen megtámadá a medvét magát,
Ólma kilövődik, s célba is talál!
Jaj! A medve testéből patakzott a vér,
Egy medencét vele megtölthetnél.
S akkor abbamarad. Az egész erdőben csend lappang!
Dezső nagy lélegzetet vevén,
Hátára kapta a medve tetemét,
S a báránnyal az erdőből kisurrant.
A medvét aztán megnyúzának,
Húsából jót falatozának,
S átadják magokat, a vidámságnak.
A vidámság rájok nehezedett,
Nem láttak csak nagy sötétet,
S majd el is aludának
