Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy vízilócsalád Vizóországban. Az apukát Pacának hívták, mert kissé kövér volt, az anyukát Bizsunak, mert szerette az ékszereket, a gyereküket (aki nem túl lényeges a történetünk szempontjából) pedig Habzsinak nevezték, mert mindig csúnyán evett. Ezek a vízilovak nem ünnepeltek semmilyen ünnepet.
Épp március nyolcadika volt amikor Paca elhatározta, hogy meglátogatja nagybátyját a Fővárosi Állat- és Növénykertben. No, igen ám, de Vizóország elég messze van Budapesttől (pont a Föld másik oldalán), így hát azt találta ki, hogy megkéri a vakondot fúrjon neki egy alagutat Budapestre, az állatkertbe. El is ment a vakondhoz. Megkérdezte tőle van-e gödre a budapesti állatkertbe, s ha nincs ásna-e neki egyet.
A vakondnak már volt egy gödre, így hát oda is vezette hozzá a vízilovat. A víziló beleugrott, egy kicsit még szűknek érezte, de azután csak eljutott Budapestre, az állatkertbe. Szerencséjére éppen a víziló-medencében kötött ki. Gyorsan megkereste a nagybátyját. Az emberek észre sem vették, hogy eggyel több víziló van a vízben, mert ők csak mulattak. Már jó egy órája beszélgettek mikor a nagybácsi megkérdezte: tudja-e milyen ünnep van ma.
Paca nem értette, hogy mi az az ünnep, de a nagybátyja elmesélte neki, hogy az ünnep az, amikor megajándékozunk valakit, mert szülinapja, névnapja van, vagy éppen anyák napján. Ma éppen Nőnap van, ez egyszer van egy évben, ilyenkor virágot adunk a feleségünknek. Én is megajándékoztam az én kis Lujzikámat. Paca innentől kezdve csak a nőnapra tudott gondolni, nem is figyelt másra így hát hamar el is búcsúzott. Beugrott a gödörbe és hazament Vizóországba. Mivel itt nem voltak virágboltok ő maga szedett virágot. Gyorsan hazasietett, megölelte a feleségét és átadta neki a virágcsokrot.
- A nagybátyám azt mondta, hogy vannak izé, ilyen ünnepek. És ma nőnap van, ezért hoztam neked virágot.
Bizsu nagyon megörült és azonnal lelegelte az egészet. Azóta Vizóországban is ünneplik a nőnapot.
