Sok-sok éve már annak, hogy hogy a Nottinghamben püffeszkedő városbírót lefokozták írnokká. Azóta a környéken Robin Hood volt a nagy földbirtokos, a panaszokért felelős nemesember, most is ott ült a szobájában egy öreganyóka társaságában, aki arról panaszkodott, hogy a gyerekének kiverték az összes fogát.
- Tisztelt Uram! - kezdett bele – A gyerekemnek kiverték az összes fogát! Kártérítést és új műfogsort érdemel!
- Rendben, értem hölgyem! - válaszolta Robin – Megteszem amit tehetek. - Azzal kitessékelte az anyókát. - Kérem a következőt!
Akkor egy csontsovány ember jött be az ajtón.
- Mi a neve? - kérdezte Robin.
- Lord Michael Ford.
- Értem. Foglalkozása?
- Írnok vagyok Nottinghamben.
- Akkor miért hívatja magát lordnak?
- No, éppen ezért jöttem!
- Aha, vagy úgy! Lefokozták?
- Igen.
- Kérem, mesélje el!
- Néhány éve én voltam a mindenki által, szeretett és tisztelt városbíró Nottinghamben. Azután, a részletekre nem is nagyon emlékszem, de az biztos, hogy egy Robin Hood nevű kókler jól elpáholt minket. Másnap megjelent a király és lefokozott írnokká.
- Mindez nagyon szomorú, de nézze meg mi áll a ház cégérén!
Az írnok kiment a ház elé, felnézett a cégérre, és lassan, tagoltan olvasni kezdte:
- Ro-bin Hood föld-bír-to-kos pa-nasz-i-ro-dá-ja. Hű, jézusom! - kiáltotta, azzal beviharzott a panaszirodába.
- Ön Robin Hood?! - kérdezte dühtől céklavörös fejjel az írnok.
- Igen. - válaszolta Robin Hood, és az ügyet lezártnak tekintve elkezdett pakolni.
A bukott városbíró még egyszer ránézett Robinra , majd bevágta az ajtót és elrohant. Futtában ezt kiáltotta: - Ide se jövök többet!