A tücskök zenéjét
Hallgatom naponta,
Legalább egyszer.
De ilyenkor mindig
Elönt a búslakodás.
Nem értem miért búsulok,
És azt sem értem mi vagyok,
Csak szállok az élet tengerén,
Mint egy törött kormányú bárka.
Így élek én.
Hosszú várakozás után
Most végre kijelenteném, kinyögném:
Az ember néha fáradt, gondterhelt.
De én mindig így érzem magam,
Ameddig élek én napjainkba,
S amikor fáradt testem
A koporsóba hull,
Nekem akkor minden szomorú.
