Pár hónapja történt balszerencsémet,
mesélem el versemben néked.
De akkor legyen most csönd!
Hallgass engem s megérted,
miért neveznek mától balféknek.
Előre jegyet vettem a horvát-magyarra,
Így hát szombaton felültem a buszra.
A Groupama Aréna elég messze volt,
A buszunk is lerobbant a Lurdynál,
A vezető kiszállt és azt se tudtuk mit csinál.
Majd tíz perc múlva felszállt és bejelentette:
Innen már csak gyalog vagy metróval mehettek!
Így hát elindult a tömeg a földalattihoz békésen,
(de hoppá még egy gond)
Az érkező járműből szivárgott a füst,
Várhattunk negyedórát amire kihűlt.
Mire elérkeztem a pálya elé,
Lekéstem a második félidő felét.
Odaléptem a kapuhoz,
Az akkurátus biztonsági őr elkérte a jegyemet,
S annak áttanulmányozásával elvesztettem még 3 percet.
Mire a jegyszedő kimondta: bemehet,
Már csak tíz percig nézhettem volna a meccsemet
De én még elmentem szotyiért is,
S mire leültem a helyemre,
A Bíró a mérkőzést fújta le.
Így szól balszerencsém története,
De persze mikor kijöttem a stadionból
Eléggé mérges kedvembe kerültem,
Mit most meséltem az hétpecsétes titok,
Tartsa magában hát ki elolvasta!
(S persze Te is Tibor!)
