Igor verses készlete

Hátizsákkal jöttem hozzád, te szép leány.

Megöntözlek mostan, hogy el ne hervadjál,

Illatos a kölnim, lespriccellek vele,

Egy szempillantás s virág leszel tőle.

Gyönyörű virágnak három virágszirma közül

Egyet leszakajtok, a sipkámra tűzöm,

És tovább barangolok.

Szabad-e locsolni?

Egy ligetben járok-kelek,

Élvezem a tájat,

Karomra bogárkák szállnak,

Gyönyörködöm a fákban.

Hosszú ideig elnézem őket,

Elhalkul a park,

Mintha minden állat,

Figyelne egy fára.

Aztán megint minden hangos,

Elfutnak mellettem a gyerekek,

Érzem kedvelik ezt a helyet,

Bár ki ne kedvelné, ki ne szeretné?

Miközben mélázgatok,

Hangos zajt hallok,

Egyszerre minden elhalkul,

S az összes kutyafül lelapul.

Mintha tudnák mi lesz,

S most a Liget összerezzen,

Az ágak közül kilép,

A gyilkos, a favágó, jaj nagy a veszély.

Nézem, hogy gyilkolja a fákat,

Könnyem ráhullik a ruhámra.

Miért kell ezt tenni? Miért?

Legszívesebben hazafutnék!

De csak állok, nézem a tönköt.

Ki rejtőzik a favágósisak mögött?

Ki tette ezt a szörnyű bűntettet?

Miért tette tönkre ezt a gyönyörű ligetet?

Ne vágjuk ki a fákat,

Mert nélkülük elpusztul a világ!

Emberek figyeljetek!

A világ fontos.

S még egyszer

Hadd élhessük át,

Azt a világot,

Melyben nincsenek bűnözők,

Nincsenek hajléktalanok,

Melyben mindenki házban él

És mindenkinek van sok pénze.

Melyben nincsenek gondok,

Mindenki szabad és mindent kimondhat,

S melyben kedvedre játszhatsz,

melyben boldogan érzed magad.

S ha a világnak vége lenne,

Mindenki erre emlékezne,

S a szép sírbolt világában

A halott az emberiségre büszke lenne!

CSINÁLJUK MEG EMBEREK!

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy vízilócsalád Vizóországban. Az apukát Pacának hívták, mert kissé kövér volt, az anyukát Bizsunak, mert szerette az ékszereket, a gyereküket (aki nem túl lényeges a történetünk szempontjából) pedig Habzsinak nevezték, mert mindig csúnyán evett. Ezek a vízilovak nem ünnepeltek semmilyen ünnepet.

Épp március nyolcadika volt amikor Paca elhatározta, hogy meglátogatja nagybátyját a Fővárosi Állat- és Növénykertben. No, igen ám, de Vizóország elég messze van Budapesttől (pont a Föld másik oldalán), így hát azt találta ki, hogy megkéri a vakondot fúrjon neki egy alagutat Budapestre, az állatkertbe. El is ment a vakondhoz. Megkérdezte tőle van-e gödre a budapesti állatkertbe, s ha nincs ásna-e neki egyet.

A vakondnak már volt egy gödre, így hát oda is vezette hozzá a vízilovat. A víziló beleugrott, egy kicsit még szűknek érezte, de azután csak eljutott Budapestre, az állatkertbe. Szerencséjére éppen a víziló-medencében kötött ki. Gyorsan megkereste a nagybátyját. Az emberek észre sem vették, hogy eggyel több víziló van a vízben, mert ők csak mulattak. Már jó egy órája beszélgettek mikor a nagybácsi megkérdezte: tudja-e milyen ünnep van ma.

Paca nem értette, hogy mi az az ünnep, de a nagybátyja elmesélte neki, hogy az ünnep az, amikor megajándékozunk valakit, mert szülinapja, névnapja van, vagy éppen anyák napján. Ma éppen Nőnap van, ez egyszer van egy évben, ilyenkor virágot adunk a feleségünknek. Én is megajándékoztam az én kis Lujzikámat. Paca innentől kezdve csak a nőnapra tudott gondolni, nem is figyelt másra így hát hamar el is búcsúzott. Beugrott a gödörbe és hazament Vizóországba. Mivel itt nem voltak virágboltok ő maga szedett virágot. Gyorsan hazasietett, megölelte a feleségét és átadta neki a virágcsokrot.

- A nagybátyám azt mondta, hogy vannak izé, ilyen ünnepek. És ma nőnap van, ezért hoztam neked virágot.

Bizsu nagyon megörült és azonnal lelegelte az egészet. Azóta Vizóországban is ünneplik a nőnapot.

Sárga Lala párosít,
A hangja meg álmosít.

Vidd ki drágám Lalácskát,
Hadd vigyem el a salátát!

Jönnek ám a kicsik, nagyok,
Közöttük a jó szép csajok.

Jön február huszonkilenc,
Most már Lalám nyugodt lehetsz.

Iskolába menned sem kell,
Az oktatásért így is teszel.